1.rész

Az utcán sétáltam haza az egyetemről. Bele voltam bújva a biológia könyvembe,így nem láthattam,hogy követnek. Meg kellett állnom a zebránál szétnézni és ez egy kicsit kizökkentett az olvasásból. Azonnal meghallottam a lépteket. Gondoltam nem akarhat senki semmi rosszat így hát nem fordultam hátra. Mikor már ott voltam a házunknál a léptek nem követtek. Valószínűleg megállt a saroknál. Nyitottam a kaput és nem bírtam megállni,hogy ne nézzem meg itt van e valaki. Nem láttam senkit csak egy fekete kocsit. Kicsit megijedtem és gyorsabb léptekkel bementem a házba. Ledobtam magamról a converse cipőm,a táskám a kanapéra dobtam és felmentem a szobámba. Az ablakon is kilestem párszor és a kocsi még mindig ott volt. Már nagyon féltem. Felhívtam Jessica-t és Lora-t,hogy jöjjenek át. Meg is érkeztek nagy lendülettel. Lora azonnal ledobta magát a kanapéra és nézegette a filmeket,Jessica pedig ment a konyhába és kezdte csinálni a kajákat.

-Alesha! Figyelj, melyik is az a film amiben a lány az ördög és egy nevelő szülőhöz kerül?

-Védtelen gyermek…De most nézzünk inkább valami vicceset!

-Nyuszi! Jó akkor legyen a Dick és Jane trükkjei.

-Az jó film!-ültem le Lora mellé. Ki-kinéztem az ablakon ami az utcára nézett,de az autó még mindig ott állt. Mikor az utolsó alkalommal kinéztem egy férfi sziluettjét láttam. Nagyon magas,erős férfi. Kezdtem félni,hogy általa megfigyelés alatt vagyok tartva.

***

A napfény az arcomra sütött reggel. A lányok már a konyhában sütötték a reggeli pirítósomat. A kávé illata a levegővel szállt felém.

-Reggelt!

-Reggelt! Te álomszuszék! Tudod hogy már fél nyolc van?

-Már? El fogok késni a munkából!-Bekaptam egy falatban a pirítóst és rohantam volna fel…

-Ne aggódj! Szóltunk Conornak,hogy másnapos vagy.

-De nem vagyok másnapos!

-Majd az leszel,mert este megyünk bulizni a legelitebb bárba!…- megrántottam a vállam,öntöttek még egy pohár kávét a bögrémbe és leültettek. Szép lassan megreggeliztünk majd kipattant Jessica fejéből az ötlet: „Menjünk el sétálni!”. Felöltöztünk a kedvenc hétköznapi ruháinkba és elindultunk ki az utcára. Már éppen a kaput zártam,mikor meghallottam,hogy Loráék suttogva nagyon tárgyalnak valamit.

-Megosztanátok velem is?-förmedtem rájuk.

-Csak éppen azt beszéltük,hogy az a kocsi nagyon ismerős…

-Tegnap óta ott áll és csak egy férfi alakot láttam mellette.-elhalkult a  hangom és  elindultam a kocsi irányába.

-Alesha,mit csinálsz?

-Nyugi csak gyertek velem!-karoltam át a kezüket. Közben elmagyaráztam nekik,hogy meg akarom nézni ki az. Hirtelen jött bátorságom elillant,mikor kinyílt a kocsi ajtaja. Erősebben szorítottam a lányok kezét és folyamatosan azon voltam,hogy elveszítsem a szemkontaktust a kiszálló alakkal. A félelem sosem volt bennem ekkora. Szerencsére nem akart semmit. Megkönnyebbülten vettem  levegőt.Addig meg is voltam könnyebbülve  míg a kocsi ajtaja be nem csapódott. Egy mély hang csendült fel.

-Hey. Mi a helyzet? Megvan már amit akartam?-mondta ,és én nem birtam ki. Hátra néztem. Egy hatalmas,kigyúrt testű,barna szemű srác villantotta rám a tekintetét. A szemében sötétség volt. Nem volt bizalomkeltő,de ijesztőnek is alig lehet mondani. Úgy tűnt tapasztalt volt abban hogyan ne bukjon le. A kocsijáról le volt szedve a rendszámtábla. Előre kaptam a fejem és próbáltam elfelejteni a sötét tekintetét. Elsétáltunk a legközelebbi H&M boltba és vettünk pár ruhát az esti elit buliba. Jessica és Lora mindig is arról voltak híresek,hogy eléggé kihívóan öltöznek,de ezt rólam soha nem lehetett elmondani. Mindig amit lehetett takartam. Nem szerettem ha könnyű prédának tartanak. Szeretem mikor meg kell küzdeni értem. Akkor tudom igazán,hogy kellek valakinek. Hazafelé menet elkezdtük tárgyalni,hogy vajon ki lehet az a srác. Mikor megemlítették mindig az a sötét pillantás jutott eszembe. Vajon mit gondolhat valaki olyankor? Mit érezhet? Abban a tekintetben nem volt semmi erőszak,de annál több félelem és riadtság.